Köszönjük Fehér ElepHántnak!

"Fantasztikus élmény:  a halálra ítélt Tűzraktér-ben döbbenetes előadás a halálra ítélt szín-
házról, a jövőről, melyben a színészek még a világot jelentő deszkákat sem faraghatják, jó,
ha egy-egy /úri/székláb jut nekik.
Ha csak Camus Sziszifusz-ából csináltak volna színdarabot leleményes dramaturgiával, fürge nyelvvel, ötletes szituációkkal,  akkor is a legnagyobb dicséretet érdemelné  ez a teljesen önállóan, minden /tanári/segítség nélkül megalkotott produkció. Az osztály két színinövendéke,  Fábián Péter és Benkó Bence azonban a mitológiai példázatot az azt színre vivő, alternatív független csapat, a "Kőfejtő" üldöztetésével, betiltásával kapcsolta össze,  rémítő lenyomatát adva színházi életünk rettenetes jövőjének.

Három fekete Moira fonja a sors fonalát, halálos küldetésük helyszínén kíváncsian feledkeznek bele a darab próbájába.  Dionüszosz éppen  lebeszélni próbálja  a megszállott kőgörgetőt, hagyja már abba kilátástalan küzdelmét,  Jerger Balázs gúnykacaja, de még dühkitörése is hiábavaló, érvei visszapattannak a kőizomzatú  Rózsa Krisztián állhatatos makacsságán. Gyűlnek a fenyegető árnyak  a társulat felett: a szimpatizáló főbérlő,  Benkó Bence  vakon is tisztán látja a veszélyt, egy színészfeleség, akit már be is szervezett a titkosszolgálat, már csak a külföldre menekülésben reménykedik.  Kiss Emma, az együttérző moira-lány empati- kus figyelemmel kíséri a cselekményt, (Kussoljatok!  Műélvezek!), majd félelmetes monológban festi fel a közeljövő vízióját: - 2012,  az állami támogatás megszűntével  elsorvad a VI-os kategória, de 2013-ban a kőszínházak is, mivel a diktatúra egyetlen Központi Nagyszínházba préseli őket,  minden egyéb csoportosulás betiltatik,  2016-tól pedig:  a színjátszás halállal büntetendő!

Sziszüphosz nem görget többet, de a próba megy tovább: a bűbájos szépségű Hermész férfiúi vágyakat gerjeszt, de visszautasítja közeledést, inkább azt kéri számon,  miért nem kel fel a Nap, miért szűnt meg az idő?  Szakács Hajnalka  mély érzelmektől fűtött játéka a szelíd artikulációjú "óh"-tól jut el  a szikrázó hevületű, drámai hevességű kitörésig.  Sapphó is csatlakozik a reklamációhoz,  Kátai Kinga  eruptív erejű követelése,  de még öngyilkossága is sikertelen, magánemberi kétségbeesése végül a társulatból való kilépéshez vezet. Szerencsére megjelenik maga  Albert Camus, /Horváth Szabolcs/, aki türelmesen győzködi hősünket: vegye tudomásul, hogy ő csak egy metafora!  A filozofálgatás  Dobó Enikő rockparódiába csúcsosodó songját is áthatja,  a fokozás vége a "nem megy!"  A gondolatrendőrség betöri az ajtót,  Máté Anett a "jó rendőr" szerepében megalkuvó, "normál bírósági tárgyalást" ígérő, kompromisszumos megoldást ajánl a bitó helyett, de ezt már az istenek sem nézik tétlenül, Fábián Péter thanatoszi ollója az örökkévalóságba segíti a mindvégig kitartó társulat-vezetőt. A karcos humorú Moira-anya, Kopek Janka így fogalmazza meg a rendszer mottóját: "Szabad országban, szabad ember: azt tesz, amit szabad!"

A mítosz prózában beszél, a mai szereplők rímes versezetben, sziporkáznak a nyelvi lelemények, akasztófa-humorral nagyokat derülünk... A megvalósítás a remek textus minden lehetőségét kiaknázza,  de ki is a rendező?!?  Bizonyára kollektív a munka,  de a háttérben két meghatározó egyéniséget sejtünk.  Jerger Balázs nemcsak a darabbéli társulatban képviseli a minden akadályt legyűrő akaratot,  Rózsa Krisztián karizmatikus lénye pedig az első pillanattól a gyújtópontban áll.  Halk töprengése éppen olyan hiteles,  mint vagdalkozó vitatkozása,  dikciója emelkedett,  mozgása muzikális dinamikusságában is fegyelmezett,  Sziszüphoszában a céljait soha fel nem adó Ember gyönyörűséges idolját formálja meg.

De honnan tudhatják ezek az ifjú emberek, ennyire csalhatatlan intuícióval,  hogy hogyan
is állunk?  A kaposvári színház  társadalmi érzékenysége izzik tovább bennük?  Honnan ez a tudatosság,  honnan ez a pontos ítéletalkotás?  - Mindig is érdemes lesz színházba menni, vagy inkább osonni, a kőfejtőbe, a kazamatákba is:  "Hátha."

S ha már nem lesz VI. és nem lesz semmilyen kategória,  ez az osztály, ez a nemzedék lesz
a Hetedik!  - Márpedig:  A Hetedik Te Magad Légy!"